A Waldschlössl története igen mozgalmas. Nagyjából 1150 körül a felső Schwarza-völgy első nagyúri birtoka volt. Ebből az időből nem maradtak fenn már falak. Miután sokáig mezőgazdasági birtokként használták, 1881-ben a bécsi Knöpfelmacher bankár birtokába került, aki ezen a helyen egy nagy villát építtetett. Habsburg–Toscanai Lipót Szalvátor főherceg 1901-ben családjával itt töltötte a nyári hónapokat. A villa még ugyanebben az évben Kupka Franz építész tulajdonába került, aki Bécsben, különösen a Mariahilfer Straße mentén több épületet tervezett. Ő építette át a villát, és adta meg neki a nagyrészt mai kinézetét, majd igen hamar, 1904-ben Kolm Sophie-nak adta el az épületet. A Waldschlössl ezt követően hotelként, panzióként üzemelt. Az épületet később, 1936-ban Johann Filip vásárolta meg, itt működött 1948 és 1971 között az ún. “Waldschlössl szanatórium”, majd a későbbi tulajdonosok (Stiasny, Mohorn családok) az épületet elsősorban saját lakhatási célokra használták.
A kert újratelepítése során “saját bőrünkön” tapasztaltuk a Waldschlössl mozgalmas történetét. Kivágtunk egy kb. 150 éves öreg tölgyet, amelynek az ágai nagyrészt már elszáradtak. A tölgyön a vágás vonalánál több helyen is elszíneződések látszottak. Egy szomszédos gazda (a Geyerhofból) felvilágosított minket, hogy mi ennek az oka. A második világháború utolsó napjaiban (1945 májusa) a területen napokon át csatároztak az ellenséges csapatok, számos épület leégett. A helyi gazdák elmondása szerint az itt álló fákat a fűrésztelepek nem látják szívesen, mivel a bennük fellelhető gránátdarabok pillanatok alatt tönkreteszik a fűrészlapokat. A tölgyfán ezek a gránátdarabok okozták az elszíneződéseket. Mivel nem akartuk elhinni a történetet, utánaszámoltunk. A fán található évgyűrűk megerősítették, hogy az elszíneződések valóban ekkoriban léptek fel, nagyjából 1935 és 1945 között vésődtek be a fába.
