A Waldschlössl története igen mozgalmas. Nagyjából 1150 körül a felső Schwarza-völgy első nagyúri birtoka volt. Ebből az időből nem maradtak fenn már falak.

Miután sokáig mezőgazdasági birtokként használták, 1881-ben a bécsi Knöpfelmacher bankár birtokába került, aki ezen a helyen egy nagy villát építtetett. Habsburg–Toscanai Lipót Szalvátor főherceg 1901-ben családjával itt töltötte a nyári hónapokat. A villa még ugyanebben az évben a Bécsben, különösen a Mariahilfer Straße mentén több épületet tervező Kupka Franz építész tulajdonába került. Ő építette ki a villát, és adta meg neki a nagyrészt mai kinézetét, majd már 1904-ben eladta Kolm Sophie-nak. A Waldschlössl ezt követően hotelként, panzióként került üzemeltetésre. Később 1936-ban Johann Filip vásárolta meg, az épületben 1948 és 1971 között a “Waldschlössl szanatórium” működött, majd a későbbi tulajdonosok (Stiasny, Mohorn családok) az épületet elsősorban saját lakhatási célokra használták.

A kert újratelepítése során “saját bőrünkön” tapasztaltuk a Waldschlössl mozgalmas történetét.

Im Zuge der Neugestaltung des Gartens durften wir die bewegte Geschichte des Waldschlössls hautnah erfahren und wollen diese Geschichte mit euch teilen: Wir fällten eine etwa 150 Jahre alte Eiche, deren Äste über den Weg hingen und die nun zunehmend dürr geworden war. An der Schnittfläche sind an mehreren Stellen klar Verfärbungen erkennbar. Ein benachbarter Landwirt (vom Geyerhof) klärte uns auf, was es damit auf sich hat. In den letzten Tagen des zweiten Weltkriegs (im Mai 1945!) war das Gebiet hier schwer umkämpft, zahlreiche Gebäude gingen in Flammen auf. Die Bauern im Ort wissen, dass die Bäume hier nicht als Sägeholz zu gebrauchen sind, weil die Granatsplitter die Sägeblätter zerstören können. Im Eichenholz verursachen die Granatsplitter Verfärbungen. Wir wollten es nicht glauben und haben nachgezählt – die Jahresringe bestätigen, dass die Bereiche in denen die Verfärbungen auftreten, etwa 1935 bis 1945 gewachsen sind (die Splitter sind in das Holz eingedrungen).