A Waldschlössl története igen mozgalmas. Nagyjából 1150 körül a felső Schwarza-völgy első nagyúri birtoka volt. Ebből az időből nem maradtak fenn már falak.

Miután sokáig mezőgazdasági birtokként használták, 1881-ben a bécsi Knöpfelmacher bankár birtokába került, aki ezen a helyen egy nagy villát építtetett. Habsburg–Toscanai Lipót Szalvátor főherceg 1901-ben családjával itt töltötte a nyári hónapokat. A villa még ugyanebben az évben a Bécsben, különösen a Mariahilfer Straße mentén több épületet tervező Kupka Franz építész tulajdonába került. Ő építette ki a villát, és adta meg neki a nagyrészt mai kinézetét, majd már 1904-ben eladta Kolm Sophie-nak. A Waldschlössl ezt követően hotelként, panzióként került üzemeltetésre. Később 1936-ban Johann Filip vásárolta meg, az épületben 1948 és 1971 között a “Waldschlössl szanatórium” működött, majd a későbbi tulajdonosok (Stiasny, Mohorn családok) az épületet elsősorban saját lakhatási célokra használták.

A kert újratelepítése során “saját bőrünkön” tapasztaltuk a Waldschlössl mozgalmas történetét.

Kivágtunk egy kb. 150 éves öreg tölgyet, amelynek az ágai nagyrészt már elszáradtak. A tölgyön a vágás vonalánál több helyen is elszíneződések látszottak. Egy szomszédos gazda (a Geyerhofból) felvilágosított minket, hogy mi ennek az oka. A második világháború utolsó napjaiban (1945 májusa) a területen napokon át csatároztak az ellenséges csapatok, számos épület leégett. A helyi gazdák elmondása szerint az itt álló fákat a fűrésztelepek nem látják szívesen, mivel a bennük fellelhető gránátdarabok pillanatok alatt tönkreteszik a fűrészlapokat. A tölgyfán ezek a gránátdarabok okozták az elszíneződéseket. Mivel nem akartuk elhinni a történetet, utánaszámoltunk. A fán található évgyűrűk megerősítették, hogy az elszíneződések valóban ekkoriban léptek fel, nagyjából 1935 és 1945 között vésődtek be a fába.