Mit is csinálhatna az ember anyák napján egy szuper anyukával, aki az idő nagyrészében egyedül gondoskodik a gyerekünkről? Elviszi végre valahova! Mivel pedig az éttermek a korona miatt zárva vannak, így Leno és én elvittük a mi Zitánkat kirándulni.
Lenót betettem a hordozóba előre, a hátamra egy hátizsák került elegendő vízzel (szükségünk is volt rá 25 fokban és napsütés mellett), és már indulhattunk is az Eng szoroson keresztül fel a Naturfreundehaus Knofelebenhez. Az út egy kis része egy szakadék mellett vezet (Mariensteig), azonban ez a rész szépen biztosítva van fém kötelekkel. Ennek ellenére semmiképp nem járható babakocsival. Kb. 1:40 óra alatt értünk fel, ez számunkra pont ideális túra, mert ennyit alszik Leno a hordozóban.
Mire felértünk, ki is aludta magát, és úgy tűnt, soha többé nem akarja majd abbahagyni a Naturfreundehaus melletti nagy réten való mászást és (a két ujjal megtámogatott) rohangálást. Zita még egy kólát is kapott, majd lassan indultunk is vissza. Eredetileg meg akartuk lepni még magunkat egy helyi pizzával, de végül máshogy alakult, és közvetlenül a Waldschlössl-be mentünk. Leno visszafelé is nagyrészt aludt, így mindhárman kipihenve értünk haza.
Kb. 11 km, nekünk kicsit több mint 3 órára volt szükségünk (hordozóval és elég flottul túrázunk), 700 méter emelkedés, piros, majd sárga jelzés.
Waldschlössl – Mariensteig – Promischkagraben – Naturfreundehaus Knofeleben – Waldschlössl
