Hogyan is ünnepelhetnénk meg jobban az anyák napját, ha nem egy félnapos kimenővel és egy kiadós Rax-túrával reggelire?! (Kiegészítő információ, hogy Ausztriában az anyukákat egy héttel később ünneplik, mint Magyarországon.)
A főút melletti parkolóból indultunk, hátizsákok a vállra és irány a Rudolfsteig. Az első 3 kilométeren máris 850 métert kapaszkodtunk felfelé. Anne mosolya a kitett részeken talán nem mindig volt teljesen őszinte, de hát ki hibáztatná ezért? A kilátás viszont mindenért kárpótolt.
Az út ezt követően már az erdőben vezetett tovább, de a meredekségéből szinte semmit sem vesztett. Nagyjából 4 kilométer és 1100 méter szintemelkedés után elértük a Gloggnitzer Hüttét – tökéletes hely egy rövid pihenőre és egy meleg bodzaszörpre.
A lefelé út már kevésbé volt megerőltető, a (számunkra) gyorsabb változatot választottuk: a széles traktorutat a Hirschtalon át le a Kis-Höllentalba.
Összesen 17 kilométer 1200 méter szintemelkedéssel 4 óra alatt – hivatalosan csak a hüttéig 4,5 óra lenne az út. Egy anyák napja, ahogy mi szeretjük: pörgősen, együtt és jó sok szintkülönbséggel.
Höllental parkoló – Rudolfsteig – Gloggnitzer Hütte – Großer Kesselgraben – Hirschtal – Kleines Höllental (erdészeti út) és vissza
„Jó reggelt! Előre szólok, nálunk az egész házban nincs víz ma reggel. Még kávét sem ittam 🤪” – írta Anne kora reggel.
Nem volt kérdés, hogy mi a megoldás: irány a Speckbacherhütte mégpedig tempósan! Alig múlt 9 óra, amikor már a jól megérdemelt első kávénkat kortyolgattuk.
Négy nő, friss hegyi levegő, ragyogó napsütés. Az útvonal: Waldschlössl – Stojerhöhe – Speckbacherhütte – Mayerhöfen – Reichenau – Waldschlössl. Lent még hűvös és friss levegő, fent viszont már kellemesen napsütés – tökéletes, hogy kiszellőztessük a fejünket, átbeszéljük a következő hetek terveit és közben a lábainkat is megmozgassuk egy kicsit.
A végén az utolsó emelkedőn még kicsit rákapcsoltunk, hogy (szinte) pontosan 10:30-kor hazaérjünk, átvegyem a gyerekeket, és Christian is elkezdhesse a munkanapját.
Majdnem 14 kilométer, 740 méter szintemelkedés és nettó 2 óra 20 perc – tökéletes start a hétvégébe.
– Összedobsz nekünk egy útvonalat 30 km-rel és 1500 méter szintemelkedéssel, de lehetőleg úgy, hogy legyen benne három 500 méteres emelkedés egyben? – kérdezte Egon pár héttel ezelőtt.
– Persze – mondtam. – Tartunk egy-két kávészünetet, és megvan a három 500-as szinted.
– Na, de azért nyomassuk a dolgot lendületesen, a cél az lenne, hogy 6 órán belül meglegyen – tette hozzá Egon.
Én pedig szeretem a kihívásokat…
A terv egyszerű volt. Reggel 7:15-kor álltam a Waldschlössl előtt, a levegő meglepően csípős volt – de a lábamban a bizsergető érzés már jelezte: ez egy jó nap lesz.
Az első emelkedésen már 8:30-ra túl voltunk (700 méter szint). Egon elégedetten mosolygott. Én tartottam egy 5 perces pihenőt – Egon edzésterve szerint ez szinte kötelező volt. Az ünnepi almalé forró vízzel ezen a reggelen szinte különösen jólesett – köszönjük, Naturfreundehaus Knofeleben!
Mióta Ausztriában élek néha elfelejtem, hogy otthon, Magyarországon a névnapokat is ünnepeljük. De hogyan is lehetne szebben tölteni ezt a napot, mint egy igazi terepfutó specialistával, futótárssal és motivátorral, Egonnal?
Ő volt az, aki – még a Reichenauba költözésünk előtt – bevezetett a terepfutás világába, és rajta keresztül ismerkedtem meg az ultrafutással. Ma ismét tanított nekem valami újat – majd meglátjuk, hogy sikerül a gyakorlatba átültetni a tudást: hogyan kell helyesen használni a botot (köszönöm, Anne!), és hogyan kell hatékonyan lefelé futni.
Végül 29,7 km és 1770 méter szintemelkedés jött össze 5 óra 45 perc alatt, pihenőkkel együtt – többé-kevésbé három szép, izzasztó emelkedéssel.
Egy névnapi délelőtt kilátással, almalével, terepfutással, két csúcskereszttel, sok nevetéssel, új élményekkel – és egy (vagy inkább két) széles mosollyal. És azzal az érzéssel, hogy pontosan ott vagyok, ahol lennem kell.
Múlt héten kihasználtuk a jó időt és a szomszédasszony szabadságát (😅), és elgurultunk a Preiner Gscheidhoz, ami 1.070 méteren fekszik.
Egy nagy parkolóból indul több túraútvonal is a Raxra, tőlünk autóval kb. 20 perc, de tavasztól őszig busszal is könnyű feljutni. Innen több útvonal is vezet a Waxriegelhaushoz:
• A hosszabb, enyhébb emelkedésű traktorút: kb. 3,5 km egy irányba, 300-350 méter szintemelkedéssel – ideális egy kényelmesebb túrához.
• A meredekebb, rövidebb ösvény: kb. 1,5 km egy irányba, ugyancsak 300-350 méter szintemelkedéssel – azoknak, akik szeretik a kihívásokat.
Általában ilyen novemberben már 1.000 méteren hó van, de idén ez máshogy alakult. Volt viszont gyönyörű napsütés, hatalmas köd alattunk, szép kilátás és a Waxriegelhausban egy zseniális lencsefőzelék is várt ránk. Lenónak pedig felfelé egy rövid délelőtti alvás is belefért az útjába.
Nekünk oda-vissza most másfél órára volt szükség a kb. 3,8 km-es úthoz, 300 méter szintkülönbséggel, kényelmes túratempóban, visszafelé persze már Leno is végig gyalog jött, úgyhogy szednünk kellett a lábunkat, hogy lépést tudjunk tartani a kis “gyorsvonattal”.
Gyerekekkel is ideális rövid kirándulás, ha lett volna hó, visszafelé szánkózni is lehet. Szép időben pedig lehet tovább menni a Rax csúcsaira.
Ha az időjárás nem kedvez a szabadtéri programoknak, a Waldschlössl környékén akkor is izgalmas kalandok várnak rátok! Esős napokon tökéletes választás a grillenbergi vasércbánya.
Kb. 5,5 km oda-vissza, 200 méter szintemelkedéssel – ideális egy rövid terepfutáshoz vagy egy sétához gyerekekkel. A Sonnenpromenade (“napösvény”) mentén haladva csodálatos kilátás tárul elénk. Az egykori vasércbányában kis létszámú, német nyelven vezetett túrákon ismerkedhetünk meg Ausztria kőzeteivel – az információs táblákon pedig már útközben is sok érdekességet olvashatunk.
Tipp: A német nyelvű vezetett túrákra előzetes bejelentkezés szükséges!
Egy szép novemberi napon a Preiner Gscheid – Martinsteig – Heukuppe – Habsburghaus – Preiner Wand – Neue Seehütte – Waxriegelhaus – Preiner Gscheid túrát jártuk végig, ami összesen majdnem 21 km hosszú 1500 méter szintkülönbséggel (+ és -). Nekünk, felfelé túrázva, odafent kocogva és két szünetet tartva 7 órára volt szükségünk. Gyerekek nélkül, Ginával, egy nagyon kedves futótársammal indultunk neki a túrának.
Kocsival indultunk a Preiner Gscheidhoz, ahol egy új, izgalmas útvonalon vágtunk neki a túránknak. A Martinsteig eléggé hasonlít a Gretchensteighoz. Felértünk a Heukuppéhoz, átkocogtunk a Habsburghaus, ami ilyenkor már zárva, de a teraszon megpihentünk. A novemberi napsütés minden egyes percet varázslatossá tette. Csodálatos időnk volt.
A túra során több lélegzetelállító panorámát is megcsodálhattunk. A Martinsteig éppúgy elvarázsolt minket, mint a Heukuppe csúcsán elénk táruló látvány, a Preiner Wand pedig igazán felejthetetlen élményt nyújtott.
❓ Válaszok a gyakran feltett kérdésekre – rövid összefoglaló
Az alábbi gyűjtés az elmúlt évek tapasztalatai és kérdései alapján készült, ezért lehet, hogy kevésbé humoros a hangvétele.
Célunk az, hogy ne egy olyan túra emlékével távozz, amelyre évekkel később ugyan már nevetve emlékszel vissza („ez volt az a borzalmas kirándulás, ahonnan a hegyi mentők hoztak le valakit…”),
hanem jókedvűen és épségben térj vissza hozzánk kora este.
✅ Tehát legyen mindenképp egy terved:
1. Nézz utána az időjárásnak!
Már reggel, indulás előtt. A hegyekben az idő gyorsan változhat – napközben is érdemes figyelni az alakulását.
2. Legyen nálad:
esőkabát
pulóver vagy kabát
Fent legalább 10 fokkal hűvösebb lehet, mint lent, és szél is fújhat.
A funkcionális ruha különösen jó, ha megizzadsz felfelé menet.
3. Ha a Rax havas, ne indulj pólóban és futócipőben.
Igen, az a fehér valami ott fent tényleg hó.
Ha tél van, legyen nálad legalább hómacska – nélküle elindulni felelőtlenség.
4. Ősztől tavaszig készülj a korai sötétedésre.
Egy fejlámpa mindig jól jön.
5. Tudd a hegyimentők számát: 140.
És legyen biztosításod!
A helyi (Reichenau előnyben) hegyimentők éves támogatói tagsága 32 euró, ami a házastársra és 18 év alatti gyerekekre is érvényes.
Mentési költségeket fedezi.
➡️ Támogatói tagság: bergrettung-nw.at
És egy mentőfólia sem árt – ha baj van, bele tudsz bújni, amíg vársz.
6. Víz kötelező.
És némi elemózsia sem árthat.
7. A telefon akkumulátorát töltsd fel!
A hidegben gyorsabban merül.
8. Használj túraappot.
Mi a mapy.cz-t szeretjük, de sok jó alkalmazás létezik, jó kiegészítés egy alapos túratervezés mellett.
Vagy hozz térképet – a kávézóban is találsz.
9. Ne térj le a kijelölt utakról.
Ez nem a Bakony. Ha letértél, fordulj vissza!
10. Nem mindegy, hogy mennyi a szintemelkedés.
A „10 km túra” nagyon más 100 m szinttel, mint 1.000–2.000 m-rel.
➡️ Még a boltig is van 80 m szintkülönbség 😉
A Preiner Gscheid, ahonnan sok túra indul, 1.070 m magas.
A Rax legmagasabb pontja: 2.007 m
A Schneeberg csúcsa: 2.076 m
(Összehasonlításképp: Kékestető 1.014 m.)
📌 Hasznos extra infó:11. FB-csoportunkban rendszeresen írunk környékbeli túrákról, és titeket is bíztatunk, hogy osszátok meg élményeiteket.
➡️ Köszönjük mindenkinek, aki már megosztotta a tapasztalatait!
Ugyanezeket a kirándulásokat a honlapunkon is megtaláljátok.
⏱️ Mennyi idő kell egy túrához?
Sajnos nem tudjuk pontosan megmondani.
De minden túraleírásban igyekszünk leírni, hogy nekünk mennyi idő volt:
– gyerekkel,
– alvó gyerekkel,
– kocogva,
– futva.
Így te is összehasonlíthatod a saját tempódat velünk.
Érdemes egy rövidebb túrával kezdeni, és utána mérni, hogy neked mennyi időbe telt.
Ameddig még nem nyit ki nálunk a kávézó, addig személyesen kísérleteztünk a környéken. Az alábbi összefoglaló kizárólag a mi tapasztalatainkon alapul, kérjük, mindenképpen kérdezzetek pontosan utána, mely ételben milyen összetevő van.
Schloss Stuben
Osztrák, hangulatos, nyáron kiülős, tradicionális hely. Van egy “pisztráng lecsóval” étel, amelyet már többször próbáltam, és mindig rendben volt, mást még nem mertem tesztelni.
Reichenauerhof Eines unserer Lieblingslokale, es gab nie Probleme mit dem Essen und ich fand immer genügend Auswahl (leider vorübergehend geschlossen: https://www.reichenauerhof.com/
Cukrászda:
Le petit Pâtisserie
Van egy nagyon kis cukrászda Reichenauban, nagyon igényes és hihetetlen aprólékossággal dolgozik a tulajdonos hölgy, nem olcsók a sütik, de finomak. A nyitvatartási idő egy kicsit korlátozott:
Mindkét bolt tele van gluténmentes kajákkal, külön polc van gluténmentes termékekből. A Billában a fagyasztóban van mentes császárzsemle is.
NaturfreundehausKnofeleben
Nagyjából 6,5 km és 700 méter szintkülönbség választ el minket a kedvenc éttermünktől. Gyakorlatilag minden gluténmentes, ami nem egyértelműen nem az (pl. zsemlegombóc, palacsinta a levesben stb.). Marco, aki a szakács, cöliákiás, kérdezzétek őt közvetlenül. Egyre több vegán ételük is van.
Szintén egy jó kis túra tőlünk, de autóval is megközelíthető. A hüttét Alexandra, Marco testvére vezeti. Emiatt megbízhatóan tud nyilatkozni arról, hogy mi gluténmentes és mi nem. Abszolút ajánlom őket.
A Waldburgangerhütte május 1-től június 30-ig és szeptember 1-től október 26-ig szombat, vasárnap és ünnepnapokon tart nyitva. Maria maga készít mindent, a lencseleves és a vörösáfonyás szelet is gluténmentes.
Pottschacherhütte
Egy hosszabb túra, egy kellemes biciklis kirándulás vagy egy rövid autózás és egy kis túra választ el tőle. Közvetlenül Biancát kell kérdezni az ételekről, aki nemrég vette át a hüttét és maga főz. Ő fog tudni ajánlani ennivalót mindenkinek.
Téli kirándulásaink egyik fő célpontja. A Preiner Gscheid autóval 20 perc a Waldschlössl-től. A parkoló közepén található egy automata, ahol 4€ a parkolójegy. Onnan indul egy meredekebb és egy kacskaringós erdei út felfelé. Ha egészen a hüttéig szeretnétek felmenni, akkor a rövidebb, meredekebb út 1,8 km, az erdei traktorút 3,5 km (kb. 300-350 méter pozitív szintkülönbség). A Waxriegelhaus-ban mindig van egy leves, lencsefőzelék, esetleg kolbász, gluténmentes kenyér vagy zsemle.
Télen aztán az evés után indulhat is a kaland lefelé bobbal, szánkóval az 1,5-1,8 km-es úton. Tavasszal, nyáron egy kellemes családi kirándulás célpontja lehet, vagy egy nagyobb Rax-túra után érdemes itt megvárni a következő buszt, és szánni 30-45 percet a lefelé útra a parkolóig.
Alapvetően jó tapasztalataim vannak a kis hüttékkel, ahol közvetlenül a szakáccsal lehet beszélni és tudja, mit tesz az ételbe. Így van ez a Raxon is. Ez a hütte bármelyik nagyobb túránál útba ejthető. Lencsefőzeléket ettem, az a legtöbb helyen “működik”.
Abszolút ajánlás megy ide is, a fogaskerekű végállomásától kb. 15-20 perc gyalog, ha a Waxriegel csúcsot is útba ejtjük, akkor gyerekekkel 45 perc. Gluténmentes zsemle, lencsefőzelék stb.
Ez az a kiruccanás, amit szélviharban csak akkor javaslunk, ha
lejár az Alsó-Ausztria kártyátok, és szeretnétek kihasználni az utolsó lehetőséget (nálunk ez volt a helyzet, mivel a vonat november közepétől tavaszig nem jár)
pont akkor jöttök látogatóba, amikor a legnagyobb hóvihar van (ugye, Orsi?!)
szeretitek a kihívásokat (ugye, Évi) és lehetőleg nem gyerekekkel mentek (de úgy nem is lenne kihívás).
Azt érdemes tudni, hogy a Rax-felvonót extrém időjárás miatt kb. kétszer zárják le egy évben. Na, mi pont egy ilyen napot választottunk a kiruccanásra.
Puchbergbe el lehet jutni tőlünk vonattal is (de Bécsújhelyen át kell szállni, ezért relatíve macerás), vagy autóval kb. 40 perc, és lehet menni kis falvakon keresztül is. Mi ezt választottuk. Esetleg érdemes lehet az érkezés vagy a távozás napjára tervezni ezt az utat.
Puchbergből (és tőlünk is) gyalog is fel lehet menni a Schneebergre, ezért lehet úgy is tervezni a fogaskerekűzést, hogy a család egyik fele innen indul gyalog.
Amúgy a fogaskerekűnek elég borsos ára van (43,50 euró oda-vissza, 32,50 euró egy út, 2025-ös árak). De hat év alatt ingyenes, ez nekünk ugye jól jön (elvileg egy gyereket lehet egy főnek vinni, de szerintem megsajnáltak, vagy nem hitték, hogy a hátamon is van egy  ). Lehet venni kombinált jegyet a Raxra és a Schneebergre (https://www.schneeberg-rax-kombi.at/index.php/auswahl/), ez két évig érvényes (64 € felnőtteknek 2025-ben). Vagy vásárolni (lehetőleg karácsonyra) egy Alsó-Ausztria kártyát (https://www.niederoesterreich-card.at/card-kaufen-oder-verlaengern?gad_source=1&gclid=CjwKCAiAgeeqBhBAEiwAoDDhnxkEmHbMImerANslGwYIrEqFuMWGt5XtSw7n2SF0NBqHagbUTfsdihoCNCcQAvD_BwE). Ez 2025-ben 83 €, az a baj vele, hogy mindig január elsejétől érvényes, most a következő év március 31-ig (tehát 15 hónapig). Viszont egy csomó dolog benne van, érdemes átnézni, ha gyakrabban jönnétek a környékre, vagy akár Bécsbe is. Mindenre egy alkalommal lehet felszállni és hivatalosan névhez kötött.
De visszatérve a lényegre: a fogaskerekű 40 perc menetidő alatt 1.800 méter magasra viszi fel az utasokat. Az utolsó előtti állomáson van idő kiszállni és venni egy hagyományos buktát (jó, ez talán nem a lényeg, de baromi jól néz ki, amúgy 4,50 €).
A végállomásról az 1.888 méteres Waxriegel csúcsra – ha épp nincs szélvihar – kis gyerekekkel is fel lehet mászni, onnan lefelé a Damböckhausban vagy a Fischerhüttében lehet ebédelni. A 2.076 méteres csúcsra két út vezet fel a Damböckhaus irányából. Ha balról közelítjük, egy meredekebb, mászósabb utat választunk, amíg a Fischerhütte felé egy lankásabb út vezet (itt látható néhány kép erről a részről: https://www.facebook.com/groups/379181340184306/permalink/791939628908473/). (Mivel ebben a körben már volt tapasztalatunk, meg az időjárás se volt tökéletes – a fent járt magyarok egyenesen életveszélyesnek nevezték -, így most kihagytuk.)
Mi végül a Damböckhausig jutottunk ebben a “jó kis szélben”, de a gyerekek kb. 15 perc után akklimatizálódtak, és cseppet sem zavarta őket a vihar, bár igazán extrém átfúvások főleg a vonat végállomásánál voltak. Persze itt előnyben van az, akinek megfelelő korú és tömegű két gyereke van: egy elől, egy hátul és máris nem visz el a szél senkit.
Összefoglalva: nézzetek időjárás-jelentést nagyon alaposan előtte! Viszont a kilátás a sok mozgó felhő miatt csodálatos volt. Mire leértünk már teljes ködben volt a hegycsúcs és elkezdett havazni.
“Na igen, az én gyerekeim az autóban aludtak, de ezeknél az osztrákoknál, úgy tűnik, más a szokás.” – Mindig szórakoztat, amikor a magyar túrázók azt gondolják, úgyse érti őket senki…
De kezdjük az elején. Két hónapja tartozom már ezzel a beszámolóval, de mivel holnap újabb vendégek érkeznek, akik a Raxra szeretnének túrázni, végre rászántam magam.
Ha már az a megtiszteltetés ért minket, hogy Zsófia látogatóba jött, mindenképp meg kellett lepnünk őt egy pörgősebb Rax-túrával, csak hogy legyen megint mire emlékeznünk. 😉
Szóval felkerekedtünk egy júniusi reggelen (Zsófi+L), illetve délelőttön (Zita+L2), lesétáltunk a payerbachi vasútállomásra és felszálltunk a Preiner Gscheid felé tartó buszra. Innen indult fél óra múlva a túránk. (Aki a menetrendet értelmezni tudja, az kap 10% kedvezményt a következő foglalásnál: Menetrend).
A Reisstalersteig és a Gretchensteig útvonalának alsó része majdnem a Reisstalerhüttéig ugyanaz. Kicsivel a Hütte előtt aztán van egy meredek ösvény felfelé, ahonnan végig nagyon jó a kilátás, amíg újra be nem érünk a fák közé. Zsófiék itt tartottak egy kis szünetet, így én L2-vel (mindent a nyugalmas alvásért jeligére) előre mentem. Ez az út vezet aztán fel a Gretchensteighoz. A steig (meredekebb, mászós út, a térképen fekete jelzéssel) alatt nem sokkal van egy kis kőomlásos rész, szerény megítélésem szerint egy nagyobb szívás, mint maga a biztosított út (via ferrata), de ezt majd döntse el mindenki maga.
“Wazz, az egy gyerek ott elől.” “Te, ez egy nő. Ennek meg hol a férje?! Biztosan füvet nyír.” “Á, ez itt tutira nem megy fel, mi lejönni is alig tudunk. Biztosan van egy másik út is.” “Na igen, az én gyerekeim az autóban aludtak, de ezeknél az osztrákoknál, úgy tűnik, más a szokás.”
Mivel a magyar csapat (teljes via ferrata felszereléssel) elég lassan ereszkedett az általuk nehéznek ítélt terepen, volt időm lefordítani a fenti szösszeneteket a velem együtt várakozó osztrák hölgynek (aki a meredekebb részt “sima ügy”-ként írta le). Mindenesetre jól szórakoztunk. Ez a történet amúgy egy kiváló példa arra, hogy különböző szintű felkészültséggel és gyakorlattal mennyire másként élhetünk meg egy-egy hegyi szakaszt.
Fent most nem álltam meg a Karl-Ludwig-Hausnál, hanem folytattam az utat a Neue Seehütte felé. Előtte félórával aztán kénytelenek voltunk beiktatni egy ebédszünetet (L2) a domboldalon, majd egy kicsit meredekebb út következett lefelé, amelyet egy kiváló (gluténmentes és vegán) lencsefőzelék követett.
Innen tovább indulva kaptunk a nyakunkba (illetve az esőkabátunkra) egy kis kellemes (?!) jégesőt (helló június, mi így szeretünk). Végül Zsófiékat a Waxriegelhaus-nál vártuk be, innen együtt sétáltunk le az utolsó buszhoz.
Összefoglalva:
Összesen kb. 12 km, 900 méter pozitív és negatív szintkülönbség, nettó 5 órára volt szükségünk L2-vel, de ehhez jött még három megálló. Visszaérve még egy szivárványt is kaptunk kompenzálva a néhány órával korábbi jégesőt. 🌈
…akkor általában egyszerűen nyugat felé vesszük az irányt.
A második kereszteződésnél aztán a középső utat választjuk a Talhof irányába, majd a második jobboldali ösvényen indulunk el srégen felfelé a Naturfreundehaus Knofeleben fele. Ebben az esetben nincs szükség nagyobb csomagokra, tudjuk, hogy maximum 2 óra alatt felérünk és a főzést is megspóroljuk aznap. A fenti étterem azon kevesek egyike, ahol mindketten kedvünkre válogathatunk: gyakorlatilag minden étel gluténmentes és egyre több vegán választék is van. Ma egy sütőtökleves (L2, Ch és Z), paprikáskrumpli babbal (L1, L2, Z) és Christiannak és L1-nak áfonyás rétes volt a menü. (Ok, ok, Z kapott egy zabtejes kávét, ahogy Marco fogalmazott, kifejezetten Frau Waldschlössl részére készítve🤭).
Lefelé egy kb. 500 méteres szakaszt leszámítva L1 egyedül sétált hazáig, így oda és vissza is kb. 1:45 órára volt szükségünk. (Felfelé L1 nagyrészt cipeltette magát, vagy nézelődött, így végül a fiúk 20 perccel később értek fel, de legalább addigra lett asztalunk.)
Waldschlössl – Mariensteig – Eng – Naturfreundehaus auf der Knofeleben és vissza
Összesen kb. 11,75 km, 730 méter pozitív és negatív szintkülönbség.
Mit is csinálhatna az ember anyák napján egy szuper anyukával, aki az idő nagyrészében egyedül gondoskodik a gyerekünkről? Elviszi végre valahova! Mivel pedig az éttermek a korona miatt zárva vannak, így Leno és én elvittük a mi Zitánkat kirándulni.
Valahol a Mittagstein alatt aztán abbahagytam a fotózást. Nagyjából ezzel egyidőben két döntést hoztam: vennem kell végre egy túrabakancsot és szükségem van túrabotra. Chris szerint az útvonal (így hat héttel a dupla bokaszalag-szakadása és műtéte után) épp kellemes volt. Szerintem az út – hogy is mondjam – vadregényes volt.
Hiányzott a tél, így tettünk egy kis kiruccanást a Rax oldalához. A Preiner Gscheid autóval 20 perc a Waldschlössl-től. Szép, lassú sétával mentünk fel a 3,5 km-es erdei úton (kb. 350 méter pozitív szintkülönbség). Odafent egy jót ebédeltünk a Waxriegelhausban, ahol megbízhatóan gluténmentes ebédet is kérhettünk. Majd lefelé ki, ahogy tudott, csúszott 1,5 km-t.
Hétvégén megint olyan “kellemes” Schneedörfl-időjárás volt: szélvihar, havas eső, 3 fok, pont megfelelő egy kis családi kiránduláshoz vagy egy túrázáshoz.
A reichenaui játszótér 15-20 percre van gyalog tőlünk, többnyire süt a nap (egy kávé jól jönne), és szinte mindig kevesen vannak. Mindenképp érdemes tesztelni gyerekekkel.
Ha csak egy kis sétát szeretnétek tenni a környéken vagy babakocsival/kis gyerekekkel kirándulnátok, illetve ha egy gyors intervall-edzés szerepel a napirenden (30 mp emelkedő 12-szer szünetekkel🤣🏃🏼♀️), akkor érdemes felmenni a Hochberger tanya fölé, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Raxra és a környező hegyekre.Kb. 4 km (az erdőn keresztül 3 km) oda-vissza, 200 (illetve 150) méter pozitív szintkülönbség, és az utolsó 200 métert leszámítva a mostani hóban is tökéletesen járható babakocsival.
Mi lehet az alagút túloldalán? Ma Prigglitz felé szerettünk volna kirándulni, de váltás volt a panzióban, mosás, teregetés, végül elhúzódtak a teendők, így későn indultunk neki. A Grillenberget, amerre indultunk, szívesen ajánljuk családos vendégeknek is, hiszen van egy régi bánya ott, amit bejelentkezés esetén meg is lehet tekinteni (kb. 5,6 km oda-vissza, nagyjából 150 méter pozitív szintemelkedéssel). És nem utolsó sorban útba esik a Geyerhof, ahol számtalan traktor, markoló és egyéb nevétsetudomcucc van, amely minden fiatalember érdeklődését felcsigázza, no meg tehenek, lovak, csacsik stb.
