Szombat. Chris szerint ez a hét legjobb munkanapja, mert végre „nem zavarja senki” az irodából. Mióta két gyerekünk van, nehezebb rászánni magam, hogy elinduljak velük egyedül túrázni: legalább az egyiket vinni kell, mellette a hátizsák, némi logisztika… mégis, ezek a kirándulások válnak a legszebb emlékekké. Főleg, ha valaki velünk tart.
A közvetlen szomszédainkról elég csak annyit elmondani, hogy L2 első tíz szava közt szerepelt mindkettejük neve (vagy legalábbis valami hasonló 😅). A kiránduláshoz érdemben annyit tettem hozzá, hogy ismertem az útvonalat és volt tervem, no meg a jó társaságról is gondoskodtam (hiszen mindkét fiú jött velünk). Karin (“Tári”) és Opa Christian (“Sztán”) pedig gondoskodott minden egyéb nélkülözhetetlen kellékről: volt náluk zseblámpa, nasi, gyümölcs, jókedv és minden, amit egy kisgyerek csak kívánhat.
A cél a Speckbacherhütte volt, ahol tudtuk, hogy Alexandra újra zseniális ebéddel vár minket, és van vegán és gluténmentes verzió is.
A túrát Breitensteinből kezdtük, ahová vonattal érkeztünk – így nemcsak izgalmasabb volt a gyerekeknek, de felfelé is rövidebb utat kellett megtenni. A hütténél van egy kis játszótér is, ahol hosszabb pihenőt tartottunk, majd Reichenau felé ereszkedtünk le, és onnan sétáltunk vissza a Waldschlösslbe.
Ez a kirándulás igazán sokféleképp variálható és a cél kocsival is megközelíthető. Ha pedig bizonytalan az időjárás, érdemes a hütténél megvárni a következő vonatot, és gyorsan lesétálni Breitensteinbe. Onnan pedig irány haza, nagyjából szárazon.
Útvonal: Breitenstein – Speckbacherhütte – Stojerhöhe – Reichenau an der Rax – Waldschlössl
📍 9,75 km
⛰ +390 m / –640 m szintkülönbség
🕒 3 órára volt szükségünk kényelmes sétatempóban
A legjobb túrák nem attól lesznek különlegesek, hogy hová mentünk – hanem hogy kikkel.