Tavaly nyár óta motoszkált a fejemben ez a kis félmaraton, amit korábban csak térképen álmodtam meg. Nana jóvoltából most sor került rá. Néhány kilométert ugyan lecsíptem belőle, mivel ezeket a szakaszokat már ismertem, de így is tökéletesnek bizonyult egy szombat délelőttre, belepasszolt Leno alvásidejébe, és így öt hónapos terhesen elég is volt.
A Semmeringre kétóránként indulnak a vonatok, így reggel még belefért némi otthoni intézkedés és egy kis játék is odalent. 9:57-kor indultam el a háztól, nagyjából 700 méter kocogással melegítettem be az első vágányig.
A Semmering–Wolfsbergkogel szakaszt már ismertem, így most Wolfsbergkogel állomástól indultam. Ugyanezért kihagytam a Doppelreiteraussichtet is, de mindkettőt őszintén ajánlom bárkinek, aki először jár erre.
⸻
A Bahnwanderweg, vagyis a „vasútmenti túraút” a híres semmeringi vonat vonalát követi, amely 1998 óta az UNESCO világörökség része. Útközben lélegzetelállító kilátás nyílik a Semmering-Rax-Schneeberg vidékre és a híres viaduktokra.
Wolfsbergkogel állomásról indulva elhaladtam a Kurhaus Semmering régi épülete mellett – 1909-ben épült, ma is különleges hangulatot áraszt –, majd a 20 schillinges kilátó felé vettem az irányt. Innen az összes környékbeli hegy és hegycsúcs jól látható: balról jobbra a Rax (Heukuppe, Predigtstuhl, Jakobskogel), a Kreuzberg, a Schneeberg (Klosterwappen), a Krummbachstein és a Gahns.
Bár van rövidebb út is Breitenstein felé, én most a hosszabb és látványosabb irányt választottam. Körülbelül 2,8 km után található egy kisebb frissítőpont (Labestation), és útközben elhaladunk a Ghega múzeum mellett is, amely a Semmeringbahn megálmodójának, Carl von Ghegának a munkásságát mutatja be. A múzeum után balra fordultam, így Orthofon keresztül közelítettem meg a Speckbacherhüttét.
Itt jön a túra egyetlen érezhetőbb emelkedése: nagyjából 400 métert kell felfelé megtenni, de cserébe csodaszép erdei ösvények és csend fogad.
A Speckbacherhütténél megálltam egy jól megérdemelt kávéra – a nap épp átszűrődött a fák lombjai között, csend volt és nyugalom. Innen már csak le kellett kocogni: a Stojerhöhén keresztül Payerbachba, ahol el is kapott egy rövid zápor. Még egy utolsó kapaszkodó a vasúti felüljáró alatt, fel a dombra, és pont időben hazaértem: Leno épp akkor ébredt.
Útvonal: Wolfsbergkogel – 20-Schilling-Blick – Orthof – Speckbacherhütte – Stojerhöhe – Payerbach – Waldschlössl
Táv: 17,74 km
Szintemelkedés: +650 m / –970 m
Idő: nettó 3 órára volt szükségem, a tempó pedig nevezhető “terhesen” lassú terepfutásnak