Egy szokásos szombati munkanapon – Christian szerint legalábbis, aki most épp az üvegházat építette – Z és a két L felkerekedtünk, hogy kihasználjuk a szép időt, a NÖ kártyát és legfőképp a bécsi barátaink jó társaságát.
Ez a nap egyébként a tapering (verseny előtti terheléscsökkentés) jegyében telt: másnap terepfutóverseny várt L1-re és rám, úgyhogy a túra inkább bemelegítésnek és lazulós napnak indult (szpojler: nem volt az).
A logisztika remekül működött: biciklivel legurultunk az állomásra, uzsonnáztunk a vonaton, L2 tartott egy rövid, de hatékony délelőtti szunyókálást, és közben meg is érkeztünk Semmeringre. Innen a kabinos felvonó felé vettük az irányt, ott találkoztunk a Bécsből érkező barátokkal: gyerektársaság ✅, motiváció a túrára ✅.
Néhány perccel később már a Hirschenkogel-re vitt minket a felvonó, ezt a gyerekek már ismerték tavalyról: szuper játszótér, vízi játék, golyópálya, mászókák, elő-ebéd. Innen indultunk tovább a panorámaúton a Sonnwendstein felé. Ez valamivel talán hosszabb és szintesebb, mint az erdei út, de a kilátás páratlan, és a csúcson lévő kereszttől majdnem olyan szép a kilátás, mint a Sonnwendstein csúcsáról. Mivel három hete úgyis megfogadtam, hogy oda most egy darabig nem akarok felmenni (Bővebben itt), ez egy jó kompenzáció volt, mindenki egyetértett, hogy nincs szükségünk két csúcsra egy nap 😅.
Mind a négy gyerek szorgalmasan túrázott egész nap. A két kisebbet azért időről időre mi cipeltük, a két nagyobb fiú pedig gyakorlatilag végig sétált. L1 azért néha megunta a felfelé vezető utat, ilyenkor nem volt mit tenni: úgy tettünk, mint Boribon, amikor kirándul, elesik és beveri a térdét. Ő vitte a hátizsákot, én meg őt. Vagy ahogy ő fogalmazott:
– „Anya, én vagyok elöl, mert hátul L2 van!”
A Pollereshüttében az egyébként regionális ételek mellett finom, gluténmentes és vegán lencsefőzelék is volt. Rövid pihenő után indultunk vissza az erdei úton.
Végül a kabinos felvonóval leereszkedtünk, és a barátaink jóvoltából megspóroltuk a visszagyaloglást is: levittek minket a semmeringi állomásra, ahonnan már kényelmesen utaztunk haza.
⸻
Útvonal:
Semmering vasútállomás – Passhöhe – Kabinos felvonó – Hirschenkogel – Sonnwendstein (Pollereshütte) Hirschenkogel – kabinos felvonó – Semmering vasútállomás
A túra hossza:
Semmering vasútállomástól a kabinos felvonó aljáig. Kb. 1,8 km 100 m szintemelkedéssel, L1-nek és nekem kb. 20 percre volt szükségünk, de elég tempósan haladtunk
Hirschenkogel–Pollereshütte–Hirschenkogel – a túra 7,8 km volt 336 m szintemelkedéssel, nekünk négy gyerekkel 5 év alatt 3 óra 15 perc-re volt szükségünk