Kategória: 5 km-nél rövidebb

Mióta két gyerekünk van, minden évben megvesszük a NÖ-Cardot (Alsó-Ausztria-kártyát, bővebben itt: Schneeberg szélviharban). És ha már beruháztunk rá, igyekszünk apró kalandokkal megtölteni a hétköznapokat (is). Így egy október végi kedd reggelen ránéztem az időjárás-előrejelzésre: ✅. Majd a szabad helyekre a Salamander-vonaton: ✅. És már kész is volt az aznapi terv.

Ezúttal tehát a Schneeberget vettük célba a Salamander-fogaskerekűvel. Délre mentem Lenóért az óvodába, egy rövid szundikálás az autóban, és 50 perccel később már a vonaton uzsonnáztunk. A végállomásnál egy gyors játszóterezés után egy rövidebb túrát terveztem: nem a Klosterwappen (Alsó-Ausztria legmagasabb pontja, 2076 m) felé vettük az irányt, hanem a Waxriegelhez sétáltunk fel. Úgy ítéltem meg, hogy ez pont egy olyan táv, amit könnyen tudok így délután is teljesíteni a két gyerekkel, de mégis van benne kihívás.

A Waxriegel (1888 m) szerintem tökéletes célpont kisgyerekekkel: szép kilátás minden irányba, és odafent a csúcson egyik oldal sem igazán meredek vagy kitett. A gyerekek futkározhattak, játszhattak, én pedig gyönyörködtem az őszi fényekben. Innen a Damböckhaus felé folytattuk az utunkat, ahova Leno már előreszaladt. Szerencsére az út egész lankás ahhoz, hogy ő itt már biztonságosan kocogjon lefelé. A hüttében épp az utolsó nyitvatartási napon jártunk, és még egy gluténmentes lencsefőzeléket is sikerült közösen megenni.

A túra végeztével visszasétáltunk a fogaskerekűhöz, itt megálltunk a Sisi-kápolnánál, hogy onnan nézzük meg a naplementét. Különös hangulata van ezeknek az estéknek, amikor még vacsora előtt megy le a nap, és együtt gyönyörködhetünk az őszi fényekben, a felhők mögött lebukó nap utolsó sugaraiban, amikor a hegyek közötti csendet időről időre (vagy inkább folyamatosan😉) csak a két gyerek hangja töri meg.

Útvonal: Schneeberg fogaskerekű végállomás – Waxriegel – Damböckhaus – fogaskerekű

Táv: 3,5 km

Szintemelkedés: 140 m

Idő: nekünk összesen egy órára volt szükség a körtúrához, és további 1,5 órát szünetekkel töltöttünk

📷 A hangulatot az Instagramon is megörökítettük: Nézd meg a videót

Néha elég egy hirtelen ötlet és elhatározás, és egy hétköznap délután is emlékezetes kalanddá válik.

Ez az a kiruccanás, amit szélviharban csak akkor javaslunk, ha

• lejár az Alsó-Ausztria kártyátok, és szeretnétek kihasználni az utolsó lehetőséget (nálunk ez volt a helyzet, mivel a vonat november közepétől tavaszig nem jár)
  
• pont akkor jöttök látogatóba, amikor a legnagyobb hóvihar van (ugye, Orsi?!)
  
• szeretitek a kihívásokat (ugye, Évi) és lehetőleg nem gyerekekkel mentek (de úgy nem is lenne kihívás).

Azt érdemes tudni, hogy a Rax-felvonót extrém időjárás miatt kb. kétszer zárják le egy évben. Na, mi pont egy ilyen napot választottunk a kiruccanásra.

Puchbergbe el lehet jutni tőlünk vonattal is (de Bécsújhelyen át kell szállni, ezért relatíve macerás), vagy autóval kb. 40 perc, és lehet menni kis falvakon keresztül is. Mi ezt választottuk. Esetleg érdemes lehet az érkezés vagy a távozás napjára tervezni ezt az utat.

Puchbergből (és tőlünk is) gyalog is fel lehet menni a Schneebergre, ezért lehet úgy is tervezni a fogaskerekűzést, hogy a család egyik fele innen indul gyalog.

Amúgy a fogaskerekűnek elég borsos ára van (43,50 euró oda-vissza, 32,50 euró egy út, 2025-ös árak). De hat év alatt ingyenes, ez nekünk ugye jól jön (elvileg egy gyereket lehet egy főnek vinni, de szerintem megsajnáltak, vagy nem hitték, hogy a hátamon is van egy

). Lehet venni kombinált jegyet a Raxra és a Schneebergre, ez két évig érvényes (64 € felnőtteknek 2025-ben). Vagy vásárolni egy Alsó-Ausztria kártyát). Ez 2025-ben 83 €, az a baj vele, hogy mindig április elsejétől érvényes a következő év március 31-ig. Viszont egy csomó dolog benne van, érdemes átnézni, ha gyakrabban jönnétek a környékre, vagy akár Bécsbe is. Mindenre egy alkalommal lehet felszállni és névhez kötött.

De visszatérve a lényegre: a fogaskerekű 40 perc menetidő alatt 1.800 méter magasra viszi fel az utasokat. Az utolsó előtti állomáson van idő kiszállni és venni egy hagyományos buktát (jó, ez talán nem a lényeg, de baromi jól néz ki, amúgy 4,50 €).

A végállomásról az 1.888 méteres Waxriegel csúcsra – ha épp nincs szélvihar – kisgyerekekkel is fel lehet mászni, onnan lefelé a Damböckhausban lehet ebédelni. A 2.076 méteres csúcsra két út vezet fel a Damböckhaus irányából. Ha balról közelítjük, egy meredekebb, mászósabb utat választunk, amíg a Fischerhütte felé egy lankásabb út vezet. (Mivel ebben a körben már volt tapasztalatunk, meg az időjárás se volt tökéletes – a fent járt magyarok egyenesen életveszélyesnek nevezték -, így most kihagytuk.)

Mi végül a Damböckhausig jutottunk ebben a “jó kis szélben”, de a gyerekek kb. 15 perc után akklimatizálódtak, és cseppet sem zavarta őket a vihar, bár igazán extrém átfúvások főleg a vonat végállomásánál voltak. Persze itt előnyben van az, akinek megfelelő korú és tömegű két gyereke van: egy elől, egy hátul és máris nem visz el a szél senkit.

Összefoglalva: nézzetek időjárás-jelentést nagyon alaposan előtte! Viszont a kilátás a sok mozgó felhő miatt csodálatos volt. Mire leértünk már teljes ködben volt a hegycsúcs és elkezdett havazni.