Egy igen jól sikerült vasárnap délelőtt a Raxon – a Reisstalersteigen keresztül a Heukuppéra

Hogyan lehetne egy vasárnap délelőttöt szebben eltölteni, mint a Raxon? – gondoltuk Ginával, majd pedig útnak is indultunk: ezúttal a Preiner Gscheidtől a Reisstalersteigon keresztül egyenesen fel a Heukuppéhoz.

Az ösvény felső része nem éppen nevezhető unalmasnak: helyenként kitett, néhol kötelekkel biztosított (via ferrata A/B), ezért csak gyakorlott túrázóknak ajánlott. Gyerekek nélkül itt úton lenni igazi szabadság volt: élveztük a csendet, a napsütést és a nyugalmat. A hegyen már érezni, hogy közeledik az ősz – a levegő friss és fent hűvös szél fújt. 🥶

A Heukuppétól gyorsan továbbindultunk, lefelé a Schlangenwegen át a tempónkat olyan „magyar terepfutós” vagy „karintiai túrázós”-nak nevezném. Mindenesetre tempósan haladtunk. A Waxriegelhausnál megálltunk egy kis frissítőre, és még “Martin, 15 éve a Waxriegelhaus házigazdája” jubileumi ünneplésébe is belepillanthattunk. Szívből gratulálunk, és köszönjük a vendégszeretetet! Ezután a visszaúton a Preiner Gscheidhoz már (részben) dél-tiroli kísérettel mentünk. És, ami egy dél-tiroli számára kényelmes sétatempó, azt Bécsben vagy Magyarországon könnyű terepfutásnak nevezzük ;).

Útvonalunk: Preiner Gscheid – Reisstalersteig – Heukuppe – Karl-Ludwig-Haus – Schlangenweg – Waxriegelhaus – vissza a Preiner Gscheidre

⏱️ Táv: kb. 10 km / 950 m szint

🗺️ Idő: felfelé kb. 2 óra (málnaszünetekkel, de lendületesen), lefelé kb. 1:20 óra – hívjuk terepfutásnak 😉

Egy igazán tökéletes vasárnap – barátok, napsütés, hegyi levegő és egy kis őszi hangulat.

Olyan karintiai kellemes: 700 méter szintemelkedés bemelegítésnek, avagy 3 via ferrata az augusztusi napsütésben

A terv az volt, hogy a frissen felújított Alpenvereinsteig via ferrátát (B) teszteljük. Szerencsére (khmmm) megint volt velünk egy karintiai, aki szerint az „unalmas gyaloglás” helyett inkább menjünk egy másik úton, ami amúgy „csak egy kicsit” hosszabb. Mint tudjuk: Karintiában a szintemelkedést és a hegyoldalakat valahogy soha nem tekintik igazi kihívásnak.

Így történt, hogy először a Wachthüttelkammsteig könnyű (A) vasalt úton nagyjából 700 métert másztunk felfelé, hogy a Teufelbadstubensteigon (via ferrata B) ismét leereszkedhessünk pár kilométert (és 430 m szintet). Így érkeztünk meg a valódi túránk elejére: az Alpenvereinsteighoz, hogy aztán a kb. 800 méter szintemelkedés minden méterét “kiélvezhessük”.

Odafent elváltak útjaink: Chris a Kesselgraben felé futott vissza az autóhoz, Zita a felvonóhoz indult, hogy még integethessen a gyerekeknek (persze nem vették észre…), majd a Gsolhirnsteig ösvényen futott/ment/csúszott/mászott le. A többiek a felvonó fenti állomásnál (később pedig a lentinél) maradtak, hogy egy (kettő, három…) nagy sörrel pótolják az elégetett elektrolitokat.

Összegzés:

Távolság: 17 km

Szintkülönbség: 1540 m fel, 1590 m le

Idő: 7 óra 30 perc (pihenőkkel együtt, elég tempós!)

• Útvonal: Wachthüttelkammsteig ⬆️ – Teufelbadstubensteig ⬇️ – Alpenvereinsteig ⬆️ – Höllentalaussicht – Bergstation – Gsolhirnsteig ⬇️ – Hirschwang