Kategória: Ha épp nem túrázunk

U4–U4 – Womanstrailday Bécsben

Megéri a hegyek közül Bécsbe utazni kizárólag egy terepfutás miatt?

Mindenképp.

A terv egyszerű volt: #womanstrailday napja van – és mi szerettünk volna együtt futni. Mivel a fiúk úgyis Bécsbe mentek ma, gyorsan megszületett a döntés: én is megyek.

Az U4-től az U4-ig – ki a hétköznapokból, irány a városi terepfutás világa.

Bevallom, eleinte szkeptikus voltam. Terepfutás Bécsben?

Húzzak emiatt egyáltalán terepfutócipőt a lábamra?!

De ahogy az életben oly sokszor: egy próbát megér.

És igen – elég saras volt.

És meleg.

És fárasztó.

De leginkább: gyönyörű.

A végére 27 km és 800 méter szintemelkedés lett belőle – mindez Bécs városában!

Négy nő, négy különböző edzéscél, négy eltérő irány – és mégis egy közös érzés: összetartozás.

Mindannyiunknak adott valamit: edzést, beszélgetéseket, természet nyugalmát, izzadást, a forrósághoz való akklimatizálódást, nevetést, motivációt.

Köszi, Bécs, a nyári sarat.

Köszi, lányok, az együtt töltött időt.

Miről álmodik a lány? (2. rész)

– Nem vágyódsz néha haza? – még magam is sablonosnak éreztem a kérdést, de egyszerűen érdekelt a válasz.

– Azt csinálom, amit szeretek. Nekem mindegy, hol vagyok.
Eszter válaszát biztosan nem sikerült szó szerint idéznem, de talán nem is ez számít. Amellett, hogy két kislány édesanyja, egy terepfutó zseni (tavaly harmadik lett a Western States 100-Mile Endurance Run-on). Hétvégén pedig a bécsi maratonon “mellesleg” magyar bajnok is lett.

Eszter egyike azon embereknek, akik miatt újra eszembe jutott, miről is álmodoztam 20 évesen: egy kis kávézóról, ahol olyan embereket ismerhetünk meg személyesen is, mint Eszter, az édesanyja és barátnője, Kertész Kata. Három varázslatos és erős nő. Beszélgetés terepfutásról, anyaságról, edzésről, motivációról és kihívásokról. Tabuk nélkül.

Köszönöm ezt a csoda délelőttöt!

Üdvözlünk Schneedörfl-ben, zümmögő segítők – élet költözött a méhszállóba 🐝✨

Nemrég új lakók költöztek Schneedörfl-be – és végre a méhszállónk is benépesült. A méheink Karintiából érkeztek, Christian édesapjától. Összesen hat családot hozott el Christian és Leno egy kalandos éjjel.

Öt közülük már szépen fejlődik, termelő család lett belőlük. A hatodikkal pedig már elkezdtük a tenyésztést. A méhszállóban akár 18 családnak is jut hely, úgyhogy bőven van még lehetőség bővítésre.

Reméljük, a méheink hamar hozzászoknak a szelesebb időjáráshoz – Karintiában ilyen huzatot biztosan nem tapasztaltak. A tavaszi virágzásnak az időjárás sajnos nem kedvezett, így nem tudtak minden lehetőséget kihasználni, de az első pici méhnyomokat már felfedeztük.

Bízunk benne, hogy a következő években nagy szerepet kapnak a gyümölcsfáink beporzásában – és ki tudja, talán már idén is kóstolhatunk egy kis erdei mézet.

Izgatottan várjuk, mit hoz még az idei méhév – és hogy mikor hangzik el először a varázsmondat: „Ideje pörgetni a mézet!”

Miről álmodik a lány?

“Egy kávézó. Kedves vendégekkel. Napsütés. Hosszú beszélgetések.” – 2014 ősze lehetett, amikor Adrival és Manuval két előadás szünetében nem messze az ELTE jogi karától tervezgettük a jövőnket.

Nehezen tudtuk elképzelni, hogy egyszer ügyvéd lesz belőlünk. Mindegyikünknek megvoltak a hosszú távú tervei, amelyeket aztán nemcsak a saját döntéseink alakítanak/alakítottak, hanem a véletlenek is.

A Waldschlössl Schneedörfl egyik teraszán ülök, 2022 februárjában. Süt a nap, nem messze tőlünk hó fedi még a Rax hegységet, de már érezni lehet a tavasz illatát. Bár egy kis kastélyban lakunk, királykisasszony azért nem lett belőlem.

2021. május 19-én nyitottuk meg kis panziónkat Reichenauban, ahol azóta sok régi és új ismerősünkkel ücsörögtünk már ezen a teraszon, és élveztük a friss hegyi levegőt és a nagy túrák utáni csendet.

Lent a kávézó előterében az új kávégép már várja a nyitást. A kezemet a hűvös délutánon melegíti a bögre a néhány perce elkészült zabtejes kávéval. Az idei tervek közé tartozik, hogy megkezdjük a belső terasz és tető kicserélését/átalakítását. Az asztalok készülnek.

“Kellett nekem ügyvédnek tanulni? Érdemes volt utána még egy osztrák jogi diplomát is szerezni?” – merül fel bennem a kérdés. Igen. Minden kis és nagy lépés kellett ahhoz, hogy egy cél a megvalósulás fázisához érjen. Ahhoz, hogy úgy tudjam értékelni ezt a bögre kávét, ahogy. Hogy olyan barátaim és ismerőseim legyenek, akikkel jó ücsörögni ezen a teraszon.

Vannak-e további álmaink? Számtalan.