Tulajdonképpen csak egy kényelmes ebédre vágytam.
De ha az ember kedvenc éttermei mind valahol a hegyen vannak – és a barátnőit is “rosszul” választja meg az ember a környéken –, akkor bizony kreatívnak kell lenni.
A javaslatom így hangzott: reggeli vonattal indulás Puchbergbe, onnan egy kis Schneeberg-átkelés, majd kávé a Waldschlösslben. Hogy közben esetleg megállhatnánk enni valamit, azt csak mellékesen említettem. Mindenesetre működött, és máris volt társaságom. Az, hogy az ebéd előtt és után egy kicsit kocogni kell, belefért. Végülis a túrázás és futás közben bőven van idő beszélgetni. Főleg olyan barátnőkkel, akik szerencsére az előző napon már 25–35 km-rel bemelegítettek erre a körre (köszi, WRU* 😉)
* (A WRU, vagyis a Wien Rundumadum egy bécsi futóverseny, ahol a résztvevők egyedül vagy csapatban mintegy 130 kilométeren kerülik meg a várost.)
Az időjárás-előrejelzés szerencsére tévedett. Vagy talán mégsem teljesen – eső valóban nem volt. Viszont jutott nekünk némi hóesés, köd és erős szél. Tehát ezúttal nem mentünk fel Klosterwappen-re, a Schneeberg csúcsára, de legalább megmásztuk a Krummbachsteint. Harminc perccel később már a Knofeleben házban ültünk és beteljesedett a tervem: jó társaságban egy kényelmes ebéd.
Egy órával később már a Waldschlösslben kortyoltuk a kávét – épp időben, hogy megtekintsük az új építkezést, és a lányok elérjék a következő vonatot Bécsbe.
Szép volt, elegendő jókedvvel és – részint – még kényelmes is. 🏃♀️🏃🏻♀️🏃🏼♀️❄️☕️
Útvonal:
Puchberg – Baumgartnerhütte – Elisabethkapelle – Krummbachstein – Knofeleben – Eng – Waldschlössl
Táv: 20,7 km | Szintemelkedés: 1.550 m | Időtartam: kb. 5 óra (ebédszünet nélkül)
Tempó: terepfutás, ahogy a „száguldozó asszonyok” szeretik
Egy „kényelmes” csajos kirándulásból lett téli terepfutó kaland a Schneebergen. Hó, köd és szél mellett is maradt idő beszélgetni – és persze: kávézni a Waldschlösslben. ☕️💪