“Egy kávézó. Kedves vendégekkel. Napsütés. Hosszú beszélgetések.” – 2014 ősze lehetett, amikor Adrival és Manuval két előadás szünetében nem messze az ELTE jogi karától tervezgettük a jövőnket.
Nehezen tudtuk elképzelni, hogy egyszer ügyvéd lesz belőlünk. Mindegyikünknek megvoltak a hosszú távú tervei, amelyeket aztán nemcsak a saját döntéseink alakítanak/alakítottak, hanem a véletlenek is.
A Waldschlössl Schneedörfl egyik teraszán ülök, 2022 februárjában. Süt a nap, nem messze tőlünk hó fedi még a Rax hegységet, de már érezni lehet a tavasz illatát. Bár egy kis kastélyban lakunk, királykisasszony azért nem lett belőlem.
2021. május 19-én nyitottuk meg kis panziónkat Reichenauban, ahol azóta sok régi és új ismerősünkkel ücsörögtünk már ezen a teraszon, és élveztük a friss hegyi levegőt és a nagy túrák utáni csendet.
Lent a kávézó előterében az új kávégép már várja a nyitást. A kezemet a hűvös délutánon melegíti a bögre a néhány perce elkészült zabtejes kávéval. Az idei tervek közé tartozik, hogy megkezdjük a belső terasz és tető kicserélését/átalakítását. Az asztalok készülnek.
“Kellett nekem ügyvédnek tanulni? Érdemes volt utána még egy osztrák jogi diplomát is szerezni?” – merül fel bennem a kérdés. Igen. Minden kis és nagy lépés kellett ahhoz, hogy egy cél a megvalósulás fázisához érjen. Ahhoz, hogy úgy tudjam értékelni ezt a bögre kávét, ahogy. Hogy olyan barátaim és ismerőseim legyenek, akikkel jó ücsörögni ezen a teraszon.
Vannak-e további álmaink? Számtalan.